A VMG meghódította Németországot

 

Idén olyan rég várt lehetőséghez jutott a Vörösmarty Mihály Gimnázium, amelyhez hasonló nem sok iskolában történik. Diákjaink csoportképe érkezés utánAz áprilisi hazai fogadtatás és megismerkedés után szeptember végén a 11. b osztály németes tanulói, és a gimnáziumból számos más vállalkozó kedvű diák Németországban élvezhette a német vendéglátás, és a német nebulókkal eltöltött 10 nap örömeit. Megkésve bár, de itt az első beszámoló a winnendeni Albertville Realschule, és a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium között lezajlott diákcsere programról.

A németektől elvárt pontossággal, kényelmesen, és gyorsan, ámde már sötétedés után megérkeztünk a winnendeni vasútállomásra. A német diákok kitörő örömmel, sikoltozással, és ujjongással fogadtak minket. Utoljára áprilisban láttuk egymást 10 napig és már akkor szoros barátságok kötődtek. 10 nap vette kezdetét azon az estén, mindenki izgatottan, terveket szövögetve indult haza egy fáradtságos utazás után.

Az első nap reggelén korán reggel mindenki az iskolában gyülekezett. Pompás reggelit rögtönöztek nekünk a németek tanárai, utólag is hálás köszönet érte. Néhányunk arca megszeppentséget, valakiké csodálkozást, másoké pedig elégedettséget tükrözött. Sokan először jártak Németországban. Egy Stuttgarttól nem messze fekvő kisvárosban - mint már említettem, Winnendenben - volt a székhelyünk, bár ez a kisváros is a német fejlettséget mutatta. Az óváros csodás sétálóutcájában többször is gyönyörködhettünk Miután az iskolában az igazgató, és a tanárok köszöntöttek minket, valamint két tanórán is részt vettünk, minden a cserediákjainkon múlt.Keresztes tanárnő és német kollégája a zöld tábla előtt üdvözlik egymást.

Belevethettük magunkat kis részben a hétköznapi életükbe, új életformákat ismertünk meg, új tapasztalatokkal gazdagodtunk. Személy szerint nem gondoltam volna azt, hogy valaha is ilyen közelről megismerhetem mások lakóhelyét, családját, nemzetét és kultúráját, de utólag visszagondolva még kérnék egy kis repetát, mert Kis délutáni korzózás a hangulatos utcán.olyan furcsa volt ezt érezni. És ezzel biztos nem vagyok egyedül. Távoli baráti kapcsolatokat alakítottunk ki, amelyek később még akár jól is jöhetnek, és ezt nem sokan mondhatják el magukról. Érdekes kirándulás volt, megérte. Nemcsak azért, mert tíz napig elszakadtunk a tanulástól, hanem azért is, mert fantasztikus programokban és bulikban volt részünk. Talán mintha többet kaptunk volna vissza azokból az ajándékokból, amiket mi adtunk nekik. És ezt mindmáig köszönöm a cserediákomnak. Minden napra kitaláltak valamit, ahogy azt kell, sok becses €uró-t feláldoztak értünk.

A tanárok se voltak restek. Izgalmas programokat, és különleges feladatokat találtak ki nekünk. Alaposan megismerhettük Németország 6. legnagyobb városát, Stuttgartot, és számos nevezetességét, mint például a Mercedes Múzeumot, és a Wilhelma Állatkertet. Heidelbergbe és Ludwigsburgba is ellátogattunk, sőt, látogatásunk alkalmából még a winnendeni polgármester is személyesen köszöntött minket. Ugyanitt díjaznám a sós perecet, amivel megvendégelt minket. 

Röviden ennyi lett volna Németországi barangolásunk. Az első napokban sokan közülünk izgultak, de bele kellett törődnünk, hogy elképesztően jó dolgunk van. Örülnél, ha még egyszer lenne egy ilyen, ugye? Lesz ám, mert az Albertville Realschule már több éve folytat diákcsereprogramokat budapesti gimnáziumokkal. 2008-ban határozták el, hogy a VMG diákjaival szeretnének élményekben osztozkodni, így tehát 2009-ben a soron következő 10. évfolyamos tanulók azok a szerencsések, akik készíthetnek elő egy újabb széket otthon az ebédlőasztal mellé (amennyiben kell), és - amennyiben szeretnének - jelentkezhetnek egy ritka és különleges kalandra.  Egészen biztosan megéri.

Nézd meg az iskola honlapját a www.ars-winnenden.de címen és olvasd el a látogatásunkról szóló beszámolót a schulleben/schuljahr 2008/09 linken!!

 dcs3

                                                                                  Tóth Fábián 11.b